Sweet Escape - Mézeskalácsház

Hosszú idő után végre minden klappolt ahhoz, hogy visszatérhessünk a "fő profilunkhoz", a "klasszikus" szabadulószobákhoz. Bár ezúttal egy kicsit más formában történt ez meg, mint a megszokott, merőben más csapatfelállással és a szobaválasztásnál is más szempontokat vettem figyelembe, az alkalom különlegessségére tekintettel.

Kedves barátném és szabadulótársam, Kitty ugyanis házasságra adja a fejét, lányságát pedig az egyik utolsó erre alkalmas napon, méltó módon gondoltuk búcsúztatni, a programban pedig a Sweet Escape Mézeskalácsház nevű szobája is helyet kapott, mint első állomás. Mivel mi résztvevők nem ismertük egymást korábban és csak a szeretett menyasszonyunk volt az egyetlen közös pont, elsősorban a szabadulószobák oly sokat emlegetett csapatépítő erejére szerettem volna építeni, mikor erre a programra esett, mintegy ráhangolódásként a választásom. Jelenthetem, határozottan működik. Kicsit feszengve, idegenekként léptünk be a gonosz boszorkány mézeskalácsházába és egy csapatként jöttünk ki onnan.

A szoba története alapján a Jancsi és Juliska meséjéből jól ismert gonosz boszorkány mézeskalácsházának fogságába estünk, szerencsénk van azonban, mivel a boszorkány épp egy óra múlva ér csak haza, így nekünk pont ennyi idő áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy megfejtsük a rejtvényeket és kiszabaduljunk, mielőtt a kemencéjében végeznénk.

Az egyszerű és aranyos kis történetet az ehhez illő mesés dizján is fokozza, ami főleg az igen szépre sikerült falfestésekben nyilvánul meg (ahogy egy részlet a mi csoportképeinken is példázza). A feladatok nehézsége ugyanakkor, noha a honlapjuk szerint ez a két könnyebb küldetésük egyike, véleményem szerint tapasztaltabb szabadulóknak is tartogathat kihívást. 

A feladatok egyébként szerintem kifejezetten ötletesek és kreatívak voltak, bár természetesen, mint a legtöbb szabadulószobában, itt is akadnak számkódos lakatok szép számmal, sok kreatív, máshol nem sűrűn látott megoldással mégis remekül ellensúlyozták ezeket, nem éreztük monotonnak egyáltalán a játékmenetet. Külön tetszett, hogy tényleg sok olyan feladattal találkoztunk, ami nagyban épített a csapatmunkára, legalább két csapattag közreműködése mindenképp szükséges volt a megoldáshoz, ez pedig, ahogy korábban is említettem, a csapatépítés szempontjából most hatványozottan fontos és hasznos volt a számunkra.

Ami nekem most kicsit kimaradt a játékból, az a flow élmény. Benne lehet persze ebben az is, hogy jelen, kissé rendkívüli helyzetben én sem arra koncentráltam, hogy beleéljem magam a történetbe, inkább a feladványok megoldására, a többiekkel való kontaktra összpontosítottam a figyelmemet. Mindenesetre, hiába az ötletes feladatok, a szép dizájn és a megfelelően összerakott, rövid, de tömör háttérsztori, valahogy mégsem éreztem igazán a "nyomást". Tényleg csak egy szórakoztató kis játék maradt, nem adta nekem azt az adrenalint, ami ahhoz kell, hogy akár az agyam is gyorsabban járjon. Ez persze abszolút lehet az én hibám is, talán csak nem voltam a megfelelő hangulatban ahhoz, hogy jobban átérezzem a szoba történetét.

Szerepet játszhat ebben persze az is, hogy a Sweet Escape csapata a honlapján is hangsúlyozza, a szobáink abszolút családbarátok. Erre vezetném vissza legalábbis, hogy itt fizikálisan nem "zárnak be", valójában ha valaki úgy érzi, a játék során bármikor, gond nélkül kisétálhat ott, ahol bejött. Emiatt én is abszolút ajánlanám kisgyerekes családoknak, vagy esetleg klausztrofóbiásoknak is, ha érdeklődnek a műfaj iránt, szerintem itt abszolút nem érezheti magát senki bezárva. Számomra viszont ez személy szerint rombolja kicsit az élményt, nem érzem át annyira a "helyzet súlyát", mondhatni.

A segítségkérést is elég sajátos, korábban általam még nem látottt formában oldják meg. Hangos "segítség" kiabálásunkra a játékmester személyesen terem ott mellettünk, hogy megnézze, hol akadtunk el és ad hinteket, míg újra vissza nem terel a helyes irányba. Nekem ez a fajta segítségadási mód ismét kicsit a flow élmény ellen hat, a "bezártságérzetet" még inkább csökkenti, hiszen a játékmester is szükség szerint ki-be járkál a szobákba. Valószínűleg a családbarát vonulatba viszont abszolút belefér ez.

Egyebekben külön kiemelném a játékmestert, aki tényleg nagyon kedves és segítőkész volt velünk végig. Jól megalapozta az elején a hangulatot, a segítségei is mindig hasznosak, nem szájbarágósak, ugyanakkor kellően egyértelműek voltak ahhoz, hogy átlendítsenek minket a holtpontokon és tovább tudjunk haladni a végső megoldás felé. Akkor is lelkesített minket, mikor mi kicsit elszontyolodtunk volna a tehetetlenségünk vagy amiatt, hogy gyakorlatilag csak az utolsó utáni pillanatban sikerült "elinalnunk a gonosz boszorka elől". Őszintén úgy gondolom, az egyik legjobb játékmester volt, akivel találkoztam, abszolút testhezálló számára ez a munkakör és nagyon jól is végzi azt.

Kiemelném még, hogy a Sweet Escape néhány szobájában, így ebben is lehetőség van a "Kedvenc fotók szolgáltatás" igénybevételére, aminek lényege, hogy a szobában bizonyos (a kijutás szempontjából egyébként kulcsfontosságú) tárgyakon a résztvevők által korábban emailben elküldött fotókkal találkozhatunk. Személy szerint engem ez a szolgáltatás győzött meg, hogy ezt a szobát válasszam erre a különleges alkalomra, mivel adott némi pluszt, hogy Kitty barátném, a jövendő ara, a mi közös képeinket találhatta meg a szobában. Kiváltképp, ha valaki valamilyen speciális alkalomból (lány-, legénybúcsú, szülinap, stb.) választja ezt a programot, mindenképp érdemes lehet kipróbálni ezt is, mert szerintem tényleg ad egy kis pluszt a játékélményhez, személyesebbé teheti azt.

Összességében tudom ajánlani ezt a szobát tényleg szinte bárkinek. Különösen családi programnak, csapatépítésnek lehet kiváló, mert itt tényleg nincs semmi ijesztő, de még csak nyomasztó sem a játékban, abszolút "mesés" az egész környezet is, a feladatok pedig kellően érdekesek, ugyanakkor elgondolkodtatóak is ahhoz, hogy tartalmas kikapcsolódást nyújtsanak az erre kicsit is fogékonyaknak. Ha túl tudnak lépni azon, hogy itt valójában nincs bezárva senki sehová, a feladatokban rejlő kihívásokra tekintettel véleményem szerint a tapasztaltabb szabadulók számára is ugyanolyan élvezetes lehet ez a játék.

A magam részéről nem bántam meg, hogy a Sweet Escape-re esett a választásom, mint eme különleges, lánybúcsús szabadulás helyszíne. A szabadulószoba csapatának ezúton is köszönjük az élményt (a játékmesternek különösen) és reméljük, hogy lesz még alkalmunk kipróbálni a többi szobájukat is a jövőben.

Értékelés:

Játékmester: 5/5

Flow élmény: 2/5

Történet / tematika: 4/5

Nehézség: kezdő-középhaladó

Feladatok kreativitása: 5/5

Látványvilág: 4/5

Átlag: 4

Összesen: 20/25 - 80%